Abe gazdaságpolitikája megbukott Japánban. A Financial Times globális szinten venné át.

japán gazdaság

A Financial Times egy friss cikkében azt írja, „A fejlett világ tanulhatna az Abe-i gazdaságpolitikából”. Ezzel arra a kísérletre gondolnak, melyet 2010-ben Shinzo Abe miniszterelnök indított el, és mely fontos figyelmeztetés lehet a fejlett országok számára. Sajnos, a cikkben említett „leckék” inkább elszomorítóak. Leginkább arra vonatkoznak, hogy az EKB és a FED jóval többet tehetne, és, hogy Japán nem teljesít olyan rosszul. Ezzel vitatkoznék.

Az „Abenomics” elképesztően nagyot bukott. A japán Központi Bank mérlege, több mint 100%-kal duzzadt fel az ország GDP-jéhez viszonyítva, a jegybank az ország ETF-jeinek majdnem 70%-át birtokolja, míg a Nikkei  legnagyobb cégeinek többségében, top 10-es részvényesnek számít. A japán államadósság a GDP 236%-ra dagadt és az adósság rekordalacsony ára ellenére is, az ország költségvetésének majdnem 22%-át a kamatkiadásokra költik. Mindezzel mit értek el?

A monetáris intézkedéscsomag, melyet QQE-nek (mennyiségi és minőségi könnyítés) neveztek el, még részben sem tudott megvalósítani a várt eredmények közöl semmit. A 2020-ra jelzett növekedés az egyik legalacsonyabb lesz a világon, az IMF előrejelzése szerint, továbbá az ország konzisztensen nem tudja tartani az inflációs és növekedési céljait, miközben a jegybank mérlege és az ország adóssága az egekbe szökött.

A reáljövedelmek évek óta stagnálnak, emellett a gazdasági aktivitás továbbra is ugyanolyan gyenge, mint az elmúlt két évtized folyamatos stimulusai alatt volt.

A legfontosabb leckék, amit a világgazdaság szereplői megtanulhatnának a japán példából:

  • Egy ország sem tudja a demográfiai és termelékenységi gondjait eladósodással és pénznyomtatással megoldani. Az csak tovább ront a helyzeten, míg a gazdaság ugyanolyan gyenge marad és a permanens stagnálás tovább folytatódik.
  • A technológiai és produktivitási kihívások nem orvosolhatóak álberuházásokkal és állami költekezéssel. Az csak egy masszív vagyonátcsoportosítás a produktívtól a nem produktívhoz, mely a leghatékonyabb iparágakat kiéhezteti, miközben a haveri és elavult szektorok zombiként élhetnek tovább.
  • Ugyanazt csinálni, csak más névvel, nem fog más eredményt hozni. Ugyanazon gazdaságipolitikai döntések nem fognak senkit lázba hozni, ha átnevezzük őket, akkor sem.

A hibás diagnózis rosszabbodó állapothoz vezet. Mikor a kormány hemzseg az olyan közgazdászoktól, akik azt állítják, hogy a gazdaság legnagyobb baja az, hogy túl sok a megtakarítás, akkor az állam az adóemelés mellett fog dönteni, mely egy még nagyobb problémát fog előidézni a fogyasztásban. Japánnak, a 221%-os, GDP-hez viszonyított adósságállományával, számos gondja van, de a „túl sok megtakarítás” nem tartozik közéjük.

Ha nem törődsz a szerkezeti reformokkal, az eredmények is rosszabbak lesznek. A QQE programnak 3 pillére volt: monetáris politika, állami költekezés, és strukturális átalakítások. Találós kérdés: melyik pillér felejtődött el? Pontosan. A strukturális reformok sosem valósultak meg, és amik meg igen, azok a növekvő adók és még több intervenció formájában érkeztek. Pont az ellentetje annak, amire a gazdaságnak szüksége lett volna.

Japán legnagyobb tanulsága nem az, hogy a központi bank eszközvásárlással tovább húzhatja a szenvedést. A legfőbb lecke, hogy a monetáris és fiskális politikát nem a gazdaság elindításához és a növekedés vagy a termelékenység javításához fejlesztették ki, hanem a túlzott kormányzati beavatkozás által létrehozott egyensúlyhiány fenntartására, valamint a fizetésekből és megtakarításokból származó vagyon átcsatornázására a kormány és az eladósodott, állami korrupciótól átitatott szektorok számára.

A Japán lecke megtanítja, hogy egy kormány sem tud a 2+2-ből 22-et varázsolni, ugyanakkor a költségvetés kiegyensúlyozatlanságát a logikusnál tovább nyújthatja el.

A valódi tanulság, hogy a központi tervezők továbbra is a gazdaság fokozatos államosítását fogják preferálni, mielőtt akár megfordulna a fejükben az államigazgatás csökkentése és a gazdasági felügyelet mérséklése. A végeredmény a nullához közeli növekedés, minimális termelékenység és a növekvő elégedetlenség lesz, de bürokrácia gépezete biztonságban marad.

Forrás: https://www.dlacalle.com/en/the-lessons-from-japan/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s