Közgazdaságtan: A Politika „másik oldala”

politika másik oldalaA politika birodalma azokat a tevékenységeket hivatott koordinálni, amit amúgy decentralizált szereplők és intézmények maguktól is el tudnának látni. Ez, állami erő(kényszer) által valósul meg. Így, a politika hatásköre és felhasználási területe ebben az értelemben, szigorúan lekorlátozódik oda, ahol jelenléte jobb megoldást biztosít a társadalomnak és a választópolgároknak.

Ez azt jelenti, hogy a politika és az állam megfelelő használatának határát az határozza meg, hogy mit lehet (és mi lesz) decentralizált eszközökkel összehangolni. Másképp fogalmazva, a politika határait a spontán tettek mögött meghúzódó mechanizmusok kialakulása és azok megértése képzi.

Legfontosabb tényezők ezek között, az ármechanizmusok és a gazdasági számítások.

Más szóval, a politika „másik oldala” mely megmondja, hogy meddig terjedhet az állam hatalma, az a közgazdaságtan, tágabb értelemben, a gazdasági műveltség.

A közgazdasági elmélet megmagyarázza, hogyan működik a piac, azaz a nem irányított és nem tervezett decentralizált erőfeszítések összessége. Ahol működnek a piacok és ahol a piaci tevékenységek nem okoznak feloldhatatlan problémát maguknak a szereplőknek, ott nincs szükség a politikára — kivéve egy kisebbség normatív állásfoglalása szerint, ami a kényszerítést valahogy előnyben részesíti az önkéntességgel szemben.

Természetesen számos vitapont adódik, mikor a politikai birodalom egzakt határainak meghatározásáról beszélünk, és ezek a vitapontok jelentik magát a problémát is.

Ott van a politikai rendszerek „bennfenteseinek” dilemmája, akiknek többé-kevésbé korlátlan érdekük, a befolyásolási képességük (ha nem az erejük) növelése. Ugyanakkor az alapvető probléma, különösen a demokráciákban, a széles körben elterjedt gazdasági analfabetizmus: ha nem értjük (vagy nem fogjuk megérteni) hogyan működnek a piacok, és hogy hasznos tevékenységek is kiemelkedhetnek spontán módon az önérdekű szereplők — legyenek azok magánszemélyek, családok, vállalkozások — köréből, azzal aláássuk, kitoljuk vagy akár fel is számoljuk a politikai birodalom megfelelő határvonalait.

Következésképpen, hogy Franz Oppenheimer régi, de éleslátó dichotómiáját használjuk, behívjuk a politikai eszközökkel(kényszerítés) a hatékonytalan és eredménytelen(akár pusztító) ösztönzőrendszert is, hogy átvegye a közgazdasági eszközök (önkéntesség) terét.

Ez mindannyiunknak, az egész társadalomnak gondot jelent, és felvet egy etikai kérdést, hiszen a többség nem ért azzal egyet, hogy a „a kényszerítés kívánatosabb az önkéntességnél”.

Ez a probléma feloldható azzal, hogy megtanuljuk, hogyan funkcionál a piac, elsajátítjuk a hiteles közgazdaságtan alapjait, ezzel felvértezve magunkat gazdasági műveltséggel.

Ahogy Mises fogalmaz:

A közgazdaságtant nem szabad a tantermekbe, statisztikai hivatalokba száműzni és nem szabad ezoterikus körökre hagyni. Az az emberi élet, cselekvés, tettek filozófiája, ami mindenkit és mindent érint. Az a civilizáció és az emberi lét gerince. (Idézet az Emberi cselekvésből)

A közgazdaságtudomány társadalmi funkciója éppen a megalapozott gazdasági elméletek kidolgozásában és az ördögi érvelés tévedéseinek felfedezésében áll. E feladat teljesítése során a közgazdász — aki ezzel halálos ellenségeket szerez magának — lebuktatja azokat a sarlatánokat és szélhámosokat, akik lecsalták a földi paradicsomba vezető utat. (Economic Freedom and Interventionism)

Forrás: https://mises.org/power-market/economics-other-side-politics

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s