Mi is az a gazdasági növekedés?

gazdasági növekedés GDP

Egy súlyos tévedés öleli körül a gazdasági növekedés jelentését. Sokan azt gondolják, hogy köze van a GDP-hez vagy a termékek gyártásához. A gazdasági növekedés, a gazdaság azon képességének növelését jelenti, mellyel az emberek igényét tudja kielégíteni, bármi is az – magyarán, a jólét előteremtése.

A GDP, mint publikus statisztika, egy igen szörnyű módja e képesség mérésére, így korrumpálva is vannak az adatok, azok által, akiknek ez érdekében áll. A GDP nem növekedés. Ugyanúgy, ahogy a boltban lévő több cucc sem az. Olyan árucikkek elburjánzó gyártása, amikre senkinek sincs szüksége, pont a legélesebb ellentetje a növekedésnek: elherdálja a korlátozott mennyiségben rendelkezésünkre álló erőforrásainkat.

Ugyanakkor emeljük ki a szükség szót. A jólét nem az (objektív) igényekről szól, hanem a nyugtalanságból kiszakadás képességéről. Ez elsülhet jól és rosszul is, de ez most mellékes.

A gazdasági növekedés az emelkedő „képesség”, az emberi igények kielégítésére, bármi is legyen az, bármilyen okból. Ezekre nem a legújabb Iphone vagy kínai játék a példa, inkább a minőségi lakhatás, ételek, táplálkozás és a gyógyászati ellátás.

Egy nyilvánvaló példa Malthus óta, az elképesztő mértékben fejlődő képességünk az élelmiszerek gyártására. A mennyiség és minőség mérhetetlen sebességgel javul. Kevesebb erőforrást használunk nagyobb kereslet kielégítésére – ez a gazdasági növekedés valódi jelentése.

A közgazdaságtan egyszerűen gazdálkodást jelent, vagyis olyan módokat találni melyek produktívabban lehet felhasználni a véges készleteinket (nem csak a természetieket). Tehát, a gazdasági növekedés a jobb gazdálkodást jelöli, mellyel az alapvető szükségleteken felüli igények kielégítése válik lehetővé.

A szép dolog ebben a társadalom egészére és az összes egyénre nézve is az, hogy a növekvő produktivitás nagyobb keresletnek tud olcsóbban megfelelni. Azonban, ez természetesen nem jelenti azt, hogy a fogyasztás lehetőségeinek és képességeinek elosztása egyenlő és azonnali. Az lépcsőzetesen terjedve jut el mindenkihez. Emellett, a termelékenység javulása, mindenki pénzének vásárlóerő-növekedését is magával vonja, beleértve az alacsony fizetéseket is, ezzel mindenki számára elérhetőbbek lesznek a szűkségletek és igények.

De vegyük figyelembe, hogy az efféle virágzás sosem egyenlő és instant: minden új innovációt, új terméket, szolgáltatást stb. valahol elő kell állítani, valaki által. Nem lehetséges, hogy 7 milliárd ember azonnal jusson hozzá.

Tehát, minden egyes újdonságnak, legyen az munka, eszköz, hullámokban kell a gazdaságban elterjednie. Mivel valaki mindig előáll valami új dologgal, ezért arra sem számíthatunk, hogy egy ponton mindenki ugyanazt az életszínvonalat élvezheti.

Nincs más út, hiszen a gazdasági növekedés és a jólét csak az igények kielégítésével teremthető elő. A tökéletes egyenlőség csakis akkor képzelhető el, ha nincs növekedés: húzd meg a féket, ne növeld a jólétet. Másszóval, ne növeld a kényelmet és az életszínvonalat, ne kutass új gyógyszerek után, amik egyébként hasznosak lennének.

Ezek az opcióink, nem a tündérmese, hogy „mindenki egyenlő részben részesül a növekedésből.” Ez azonban nem vonja maga után azt, hogy meg kellene elégedünk az egyenlőtlenségekkel. Csupán annyit tesz, hogy ismerjük fel, vannak olyan egyenlőtlenséget kiváltó tényezők, melyeket nem tudunk megkerülni, ha mindannyiunk életszínvonalának javításán dolgozunk.

Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy a ma jelenlévő egyenlőtlenség nem a „természetes” fajta: az inkább politikai okokra vezethető vissza, mintsem gazdaságira.

Ez kétféleképpen jelentkezik:

  1. egy szűk kör múltbeli privilégiumaiból erednek,
  2. a kortárs politikai és társadalmi struktúrák és előjogok által, azaz a szabályozások útján létrehozott győztesekkel (haveri kapitalizmus, kivételezés, élősködés)

A gazdasági növekedés, mint jelenség szempontjából, a szabályozásokból következő egyenlőtlenségek mind a vagyonteremtésre és annak elosztására is hatással vannak. Először, a törvények megteremtik a győztest

  1. megvédve őket a piacra lépő új szereplők által gerjesztett versenytől
  2. korlátozva (monopolizálva) az új technológiák használatát, ezzel a kitartottjaikat megtámasztva

Másodszor, a rendeletek veszteseket is szülnek, azáltal, hogy a vagyon a politikai kiskedvencekhez vándorol. Ez azt jelenti, hogy a szabályozásoknak két elsődleges hatása van a gazdasági növekedésre: korlátozza az értékteremtést és eltorzítja annak elosztását.

Nem kell mondani, hogy ez az egyenlőtlenség a társadalomra egészére nézve nem, csupán a kivételezetteknek előnyös. Ez a győztesek előállítása vesztesek generálásával. Ez nem gazdasági növekedés, mely a jobb gazdálkodással érhető el: a szükségletek kielégítésének növekvő képessége.

Ebben az értelemben, a politikai kivételezés és az egyenlőtlenség melyet az okoz, pont az ellentettje a gazdasági növekedésnek, hiszen az a győzteseket(gazdagokat) mások kárára(a tágabb értelemben vett nép) teremti meg. Ez csak a már előállított érték újraelosztása, ezzel egyidőben, hatékonytalanságok bevezetése a rendszerbe: a hasznos erőforrások elosztása nem a piaci értékek, hanem politikai érdemek alapján  történik. Idővel, a gazdaság rosszabbul teljesít emiatt, mely a gazdasági növekedést is sújtja.

Fontos, hogy az érem mindkét oldalát észben tartsuk, mikor erről a problémáról elmélkedünk. Az által, hogy „megállt parancsolunk” a gazdasági növekedésnek, csak a politika befolyását növeljük a gazdaság felett. Ez aligha hasznos, kivéve a politikai osztálynak és a korporatista rendszer bennfenteseinek.

Ehelyett, a politikai élősködőktől kéne megszabadulni, és hagyni, hogy a gazdaság magától tisztuljon meg: a cél a jólét, és nem a szívességek és befolyás megteremtése. Ez nem oldja meg az egyenlőtlenséget, de szignifikánsan lecsökkenti azt, és megszabadulunk a legkárosabb hatásaitól. Magyarán, a gazdaság olyan vállalkozókból és munkásokból állna, akik értéket állítanak elő másoknak. Más szóval, gazdasági növekedést és magasabb életszínvonalat.

Az alternatívákat könnyű megérteni, mégis a politikai kommentátorok és tudósok általános agendái mesterséges lehetőségekről, gyakran ignoráns utópiákról szólnak, melyek eltorzítják a privilégiumok és gazdasági növekedés jelentését.

Nincs több alternatívánk,  kizárólag a fent említettek. Válassz. Törekedj arra, hogy felismerd a tündérmeséket, amik csak az időt, energiát és erőforrásokat pocsékolják. Ez nem az, ahogy a jólétet és az életszínvonalat emeljük.

Számomra, a megoldás igen nyilvánvaló. Azonban a legtöbben a tündérmeséket választják.

Forrás: https://twitter.com/PerBylund/status/1070699381677023234

1 Comment

Hozzászólás a(z) Kókány Lászlóné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s