A jegybankok és a következő válság: a deflációtól a stagflációig

stagfláció

A világ összes kormánya és jegybankja a következő 3 fő lépéssel küzd a járvány ellen:

  • hatalmas likviditási injekciók és kamatvágások a piac és hitelezés megsegítésére
  • sosem látott költségvetési programok, melyeknek célja a kölcsönök és támogatások nyújtása a reálgazdaság számára
  • robosztus állami költekezés, alapvetően a jelenlegi kiadási és enyhítési intézkedések révén

Ugyanakkor, ezek még mélyebb problémákat okozhatnak, mint maga a jelenleg orvosolandó.

Amikor a kormányok mesterségesen akarják az adósságot és keresletet felpörgetni egy kínálati sokk alatt, annak kockázata egy óriási deflációs spirál kialakulása, melyet a piac eladósodottságának telítettségé (az új egységnyi adósságra jutó GDP-növekedés százaléka negatívvá válik, azaz már új adósság kibocsátásával sem tud a gazdaság nőni) okoz és az abból következő stagfláció, mikor az ellátási láncok túlságosan rugalmatlanná válnak.

Ez egy egészségügyi válság, melyhez egy kínálati sokk társul a gazdaság lezárásával. Emiatt, a kereslet felpörgetésére irányuló lépéseknek igen csekély hatásai vannak, mivel bármekkora új keresletet generálunk mesterségesen, a lezárt gazdaság nem termel a kínálati oldalon. Figyelembe véve, hogy az újranyitás fokozatos történik majd, biztonsággal kijelenthető, hogy nagy valószínűséggel meglehetősen kevés pozitív eredménye lesz ezen stimulus csomagoknak.

A kormányok két fontos hibát követnek el egy ilyen súlyos lezárás alatt: azt gondolják, hogy annak  hatásai minden szektorban egyformák, továbbá, hogy a nemzetgazdaság felépülése gyors lesz az újraindulás után.

Lesznek ágazatok, melynek több évre lesz szüksége, hogy helyreálljanak: utazás és szabadidő, autóipar, kiskereskedelem, divat, zene, mozi és az energiaszektor mind több évnyi gyenge kereslet és túlélőmód stratégiák elé néz.

A bevételi oldal összeomlása, melyet nagy valószínűséggel adóemelések fognak követni, további akadályokat görgetnek majd a kutatás és fejlesztés elé, innovációs és technológiai újítások terén.

A pénzügyi szektor már 2019-ben is gyenge lábakon állt, negatív kamatokkal, magas arányú nemteljesítő hitelekkel, és a tárgyi eszközökből származó gyenge hozamokkal. A válság hatásai súlyosak lesznek a meglévő eszközöknél, növekvő befagyott hitelekkel és a hozamok további csökkenésével kell számolni. Ha hozzávesszük, hogy a legtöbb állami stimulus azon cégek nagyarányú hitelezésére épít, akikre több év kínlódás vár, a bankokra nehezedő feszültség is jelentősen megnő és esetleg egy pénzügyi válság következhet a kínálati sokk után.

A lezárások következtében kialakú sokk utáni kívánatos lépések a kínálati oldalon: az adók eltörlése a lezárás alatt, mely az üzletek életben maradását segítik és a szükségtelen kiadások megvágása a növekvő egészségügyi költségek fedezésére.

Néhány kormány, mint például az Egyesült Államoké, kombinálják a keresleti és kínálati oldal intézkedéseit. Mások, mint a legtöbb eurozóna-beli gazdaság, talán Németország kivételével, majdnem csakis a hitelezés könnyítésében és növekvő kiadásokban gondolkodnak.

Ezeket az intézkedéseket észben tartva, figyelembe véve a gyér gazdasági aktivitást, a céges profitot, béreket és az ebből következő adóbevételeket, a globális adósság a GDP 350 százaléka felé mehet. Ez azt jelenti, hogy a stimulus csomagok legnagyobb része a dráguló adósságfinanszírozásra és a nagyobb cégek hibernálására lesz fordítva, miközben a kis és közepes vállalkozások, akiknek kisebb a hozzáférésük az adóssághoz, esetleg nem tudnak annyi jelzálog alapú hitelt felvenni, egyszerűen eltűnnek. A startupok és kisebb üzletek duplán szembesülnek a saját tőke hiányának és a bevétel kiesésének negatív hatásaival.

Mikor a kormányok és jegybankok bejelentették az óriási mentőcsomagokat a válság kezdetén, a gyors talpra állásra számítottak és arra, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba, mintha mi sem történt volna. Ez azonban távol áll a valóságtól. Az adósságból finanszírozott mentőcsomagok csak elnyújtják, és még fájdalmasabbá teszik a felépülést, rövidtávú deflációs-spirált okozva, mely valószínűleg még nagyobb monetáris és fiskális stimulusokat szül majd. A következmény pedig a stagfláció lesz.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a világgazdaság egyre lassabban és jobban eladósodva jött ki a múlt válságaiból. Azonban, egy válság sem hasonlítható az elmúlt ötven évből ehhez a mostanihoz. Még sosem tapasztaltunk globális gazdasági leállást, és a törvényalkotóknak fogalmuk sincs a közép és hosszútávú következményekről, szóval az eladósodottság és likviditás felpörgetése minimum veszélyes.

Hogyan fog a válság deflációba majd stagflációba alakulni?

A folyamat a következő:

  • A járvány okozta válság és a teljes gazdasági leállás domino-hatás szerűen fogja leterhelni az ellátási láncokat és a mélyen eladósodott szektorokat.
  • A kormányok hatalmas hitelekkel, támogatásokkal és pénzügyi intézkedésekkel kimentik a nagy és stratégiai ágazatokat, és a lakosságot is, ugyanakkor a globális ellátási láncok megőrzése háttérbe szorul. Ahogy a krízis mélyül, a kormányok egyre több protekcionista és intervencionista intézkedést vezetnek majd be, melyek még tovább fogják rombolni az ellátási láncokat . Ez az időszak deflációs, mert a pénz forgási sebessége zuhan, leállnak a befektetések, gyengül a fogyasztás, míg a lakosság ragaszkodni fog a megtakarításaihoz.
  • A deflációs és eladósodási spirál ellen még több likviditás és még több adósság lesz a kormányok válasza, azonban ekkorra az ellátási láncok visszafordíthatatlanul károsodtak, míg az intervencionista intézkedések növekvő inflációt eredményeznek a létfontosságú áruknál és szolgáltatásoknál. A gazdaság stagnál de az árak felszöknek.

Szívből remélem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Szívesen tévednék.

A járvány miatti leállás rámutatott arra, hogy milyen fontosak a szabad ellátási láncok, szerteágazó, globális és hatékony cégek, és versenyképes szolgáltatások. Továbbá, kiemeli az együttműködés fontosságát is.

A megoldásnak egyszerre kell globálisnak és lokálisnak lennie: a nemzetközi válasz az, hogy meg kell őrizni a kereskedelem és együttműködés feltételeit. A helyi válasz pedig az elvesztett munkahelyek gyors újrateremtése, az üzletek megőrzésével és annak biztosításával, hogy a cégeknek meglegyenek a kellő eszközeik és protokoljaik, hogy erősebben jöjjenek ki a helyzetből.

Az intervencionizmus csak stagflációhoz fog vezetni.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/central-banks-and-next-crisis-deflation-stagflation

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s