Miért nem durrant még ki a gazdasági lufi?

buborék

Igen sok ember gondolkodik azon, hogy miért nem omlott még össze a fiatpénzrendszer. Az állami pénzrendszer nem durrant el a 2008/09-es pénzügyi válság alatt, mikor a legtöbben attól féltek, hogy az adósságpiramis összeroppan. És a mostani koronavírus krízis alatt sem került vészhelyzetbe, amiben a kormányok a teljes világgazdaságot lezárták, a termelést megbénították és a munkanélküliség az egekbe szökött. Ez nem mond ellent az osztrák gazdasági ciklusok elméletének(OGCE), amely alapján az állami pénz okozta buborékok minden esetben összeomlásba torkollanak?

A válasz az, hogy nem, nem mond ellent. Az OGCE, amit leginkább Ludwig von Mises dolgozott ki, egy deduktív elmélet. Állításai következetesen az emberi cselekvés tagadhatatlan valós logikáján alapulnak. Így, az OGCE precízen megmondja, mi fog történni a gazdasággal, ha a jegybankok és a velük szorosan együttműködő kereskedelmi bankok, megnövelik a pénzkészletet a hitelexpanzió révén: az alapkamatokat mesterségesen lenyomják, a fogyasztás nő a megtakarítások és a további befektetések kárára. A gazdaság elkezd a teljesítőképességén túl pörögni, és elindul a fellendülés korszaka.

Amint az újabb hitel és pénz-injekció végighaladt a gazdasági rendszeren, hatva a bérekre, árakra, a piaci kamatláb visszatér eredeti szintjére. A fogyasztás csökken, a megtakarítások nőnek és a beruházások veszteségessé válnak- mely következményeként a vállalkozók felismerik, hogy a gazdasági számításaik korrumpálva lettek a mesterségesen alacsonyan tartott kamatok miatt. Fény derül arra, hogy a túlfogyasztás és a téves befektetések a konjuktúra következményei és a termelési szerkezet félre lett vezetve, amit korrigálni kell, mely a válság alatt történik meg.

Ebben az értelemben, az OGCE figyelmeztet bennünket, hogy a felvirágzás (előbb vagy utóbb) válságba torkollik. Érvei vitathatatlanul helytállóak, azonban mint az emberi cselekvés logikája, azok sem használhatóak fel óvatosság nélkül a való világ megmagyarázására. Ez azért van, mert az OGCE más elméletekhez hasonlóan, változatlan tényezőket feltételez, ahol minden egyéb körülmény egyenlő. Erre egy példa: ha a központi bank pénzt pumpál a gazdaságba hitelexpanzió révén, és ha a szabadpiac korlátok nélkül működhet, továbbá ha nincsenek más faktorok, mint például a termelékenység növekedése, a fogyasztói igények változása stb, akkor a konjunktúra dekonjunktúrába fordul.

A való világ azonban más. Nemcsak a fogyasztók és a termelők magatartása változik idővel, de a kormányzaté is, mely hatással van a gazdasági rendszerre. A legfontosabb, hogy az állam piaci intervenciója folyamatosan növekszik. Megszorongatnak minden olyan erőt, amely a válságot okozhatja (és általában okozza). A legutóbbi 2008/09-es pénzügyi válság után a központi bankok egy „védőhálót” raktak a pénzpiac és a gazdaság alá: az üzleteket és a befektetőket a központi bankok biztosíthatják arról, hogy ki fogják segíteni őket egy mentőcsomaggal.

Ugyanez történt 2020 márciusában is, mikor a világ államai – arra a teljes gazdaságot lezáró politikai döntésre adott válaszul – összeraktak egy gigantikus mentőcsomagot, mely a hitelpiacokat támogatja, megnyújtja a hiteleket és a munkanélküli segélyeket a kínlódó vállalkozások és fogyasztók számára. Természetesen, az államok nem rendelkeznek a lezárás áldozatainak beígért pénzmennyiséggel. Ráadásul, a pénzt nem is lehet emelkedő adókkal, vagy új államkötvényekkel a piacról fedezni, anélkül, hogy ne emelnének kamatot.

hitelexpanzió-mentőcsomag

A jegybankok belekezdtek a piszkos munka elvégzésébe azzal, hogy felhúzzák a valaha volt legnagyobb „támfalat”. Az összeomlás elkerülésére, még inkább lefelé manipulálják a kamatokat és még nagyobb mennyiségben nyomtatják a pénzt, ha szükséges. Részben, legfontosabbként, a központi bankok beszálltak a nagyvállalati és hosszú lejáratú hitelpiacra. Általánosságban, lecsökkentetették a hitel és a tőke költségeit. A kedvezményezettek a nagyvállalatok, a Wall Street, és persze a mélyen eladósodott befektetők, bankok és maga a pénzügyi szektor.

Ez csak elnapolja az elkerülhetetlen összeomlást, kérdezhetnénk? Az OGCE segít megtalálni a választ a kérdésre. Egy dolog biztos, egy recesszió-depressziószerű összeomlás el fog jönni egy ponton, ha és amikor a piaci erőknek lesz tere a gazdaságot egyensúlyba állítani. Azonban, sem a politikusok, sem a bankárok, vállalkozók és a munkavállalók nem akarják ezt. Ez adja a kormányoknak és a központi bankoknak – a munkájuk és egzisztenciájuk elvesztésétől tartó közvélemény támogatását élvezve – a felhatalmazást a szabad piac utolsó elemeinek is a felszámolására.

Ahhoz, hogy megússzuk a recessziót, a szabad piac átalakul egy tervutasítás gazdasággá: egy rendszerré, melyben hivatalosan minden magánkézben van, de valójában azokat az állam, és egy bizonyos érdekcsoport irányítja, megszabva az áruk és szolgáltatások árait, kamatokat, béreket, bevételeket, a munka feltételeit, és akár teljes bankokat és iparágakat államosítanak. Ez volt a modell az 1930-as évek végén felemelkedő német nemzetiszocialisták körében is: az állam szabta meg, mit kell termelni, ki által, mikor, hol és milyen áron.

A történelem nem ismétli önmagát, de összecsengenek az események. A nyugati világ igen nagymértékben és meglehetősen gyorsan int búcsút a szabadpiac rendszerének, az elkerülhetetlen összeomlás leküzdése érdekében, melynek az évtizedes, mértéktelen adósságfelhalmozás lett a következménye, amit a központi bankok által fenntartott fiatpénzrendszer tett lehetővé. Lehet, hogy ideig-óráig távol tudjuk tartani a válságot, azonban ez csökkenteni fogja a kibocsátás és munka hozamát. Az emberek életszínvonala nem fog az elvárható szinten emelkedni, talán csökkeni fog, és szembe találjuk magunkat az elszegényedéssel.

Ezek a legfőbb hozzávalói egy totalitárius államszervezet felemelkedésének. Magyarán, a csúf igazság az, hogyha el akarjuk kerülni az összeomlást, akkor a fiatpénzrendszer és az összes, az állam elburjánzásán dolgozó erő velünk marad és az csak rosszabb lesz. A súlyos ár, melyet jelenünk felvirágzásának fenntartásáért fizetünk, az lesz, hogy az azt kiváltó gazdasági és társadalmi fordulatok a végét jelentik az általunk ismert szabad piac világának. Tehát, senkinek nem kéne annyira örülnie annak, hogy a központi bankok megint sikerrel vették fel a harcot a recesszióval szemben.

AZ OGCE a hagyományos formájában rávilágít annak következményeire, hogy hogyan válik a szabad piaci rendszerben, egy mesterséges, állami pénzek által kiváltott fellendülés, összeomlássá. Továbbá segít megérteni, hogy mit kéne tenni, hogy megakadályozzuk a lufi kidurranását: a szabad társadalmat és a szabad piacot kell feláldozni. A fiatpénz – más eszközökkel egyetemben – a legbiztosabb módja jelen rendszerünk megdöntésének. Ebben az értelemben, ezek a kellékek a marxisták alattomos fegyverei a kapitalizmus és a magántulajdonalapú rendszer megdöntésére.

Visszatekintve tehát, túl korai volt a részvényárfolyamok legutóbbi összeomlását (az S&P 500 index február 12. és március 24. között 33%-ot esett) úgy értelmezni, mint az fiatpénzrendszer végét. Az állam valamint a jegybank gazdaság és társadalom feletti hatalma nem tört meg. Épp ellenkezőleg, attól kell tartanunk, hogy a lezárásoknak köszönhetően meg inkább megizmosodtak: az államok és jegybankok erősebbek, mint valaha, összefogva rombolják a szabad piac rendszerét, végleg megszilárdítva a fiatpénz és teljhatalmú államok helyzetét.

AZ OGCE, mint a fellendülés és összeomlás elmélete nem dőlt meg. Halhatatlan igazságot hirdet az állami pénzinjekciók hatásairól. Tudjuk, hogy a felvirágzás következménye a recesszió. Azonban, nem tudjuk teljes bizonyossággal előre jelezni, hogy mikor fog bekövetkezni. Ez mind azoktól a „speciális feltételektől” függ, melyekkel a fiatpénzrendszer működik. Egy korlátok közé szorított piacgazdaságban a felvirágzás tovább tarthat, mint arra számítanánk. És a végső összeomlás más formában jöhet el, hogyha az államok tovább rombolják a szabad piac rendszerét: nevezetesen diktatúraként.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/why-bubble-economy-keeps-going-and-going

Bővebben az osztrák gazdasági ciklusról: https://ellenpropaganda.hu/murray-rothbard-gazdasagi-valsagok-okaik-es-gyogymodjuk/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s