Mit jelent a Koronaválság az Eurozónára nézve?

(Interjú Dr. Jörg Guido Hülsmannal)

A koronavírus következményeként számos ország súlyosan korlátozta a gazdasági életet. Meddig bírja ezt ki a gazdaság?

Ameddig a készlet tart. Más szóval, ameddig képes vagy magadat fenntartani a megtakarításaidból. Nincs különbség ilyen szempontból egy család és a teljes gazdaság között.

A német szövetségi kormány elfogadott egy 750 milliárd eurós mentőcsomagot a gazdaság stabilizálására és a vállalkozói csődök elkerülésére. Mérsékelhetik az ilyen intézkedések a gazdasági lejtmenetet?

Nem. Ezeknek az intézkedéseknek két különböző hatása van, mely látszólagos védőhálót képez a zuhanó alá. Egyrészről, a jövedelem és vagyon óriási mértékben kerül újraosztásra, másrészről feláldozzuk a jövőt jelenbeni aggályaink oltárán. Hadd fejtsem ki bővebben.

A kormány mentőcsomagja 750 billió eurónyi többletjövedelmet generál. Honnan jön ez a pénz? Három fő forrást vehetünk számításba: adók, államadósság és a pénznyomda. Egyik esetben sem az állam az, akik ezt a 750 milliárdot elővarázsolták a semmiből. A lakosság az, akiket így vagy úgy kirabolnak. Az adókat ilyen helyzetben nem lehet emelni. Ezért arra a következtetésre jutok, hogy a lakosság fogja állni, mégpedig mint a múltban, a pénzeszközeik leértékelésével. A kamatokat még mélyebbre nyomják. A megtakarításokat negatív kamatokkal sújtják, és ami marad, azt pedig az infláció zabálja fel.

Ahogy korábban is, a redisztribúciót azzal igazolják, hogy különben összeomlana a pénzügyi piac, mely súlyosan érintené a reálgazdaságot is. A mentőcsomag nélkül rengeteg cég menne csődbe, akik elbocsájtanák alkalmazottjaikat. A hiteleket nem tudnák visszafizetni, amitől összeomlana a bankrendszer, mely hatással lenne a többi vállalkozásra is. Magyarán, egy negatív spirálba kerülnénk, stagnálással és tömeges munkanélküliséggel. A lakosság az, akik a számlát fizetik ígyis-úgyis. Egyszóval, inkább segítsünk kicsit az embereknek, nehogy még nagyobb bajba kerüljenek.

Ez az érvelés annyiban igaz, hogy a mentőcsomag elhárítja a rövidtávú összeomlást. Pontosan erről a látszólagos védőhálóról van szó. Miért csak látszólagos? Mivel ez a rövidtávú siker a jövő kárára történik. A lejtmenetet elnapoljuk, de hosszútávon felerősítjük. Ezzel a 750 milliárddal kimentettük a cégeket, akik egyébként nem tettek ezért semmit. Nem gazdálkodtak fenntarthatóan saját és más emberek megtakarításaival. A rövidtávú profittal működtek és hitelekből finanszírozták magukat. Ezek azok a vállalatok, akiknek az inkompetenciája most napvilágra került, és akiket most mesterségesen életben tartunk. És újra azok fogják állni a számlát, akik bölcsen elkerülték ezeket a hitelből fedezett kalandokat. Ebből kifolyólag, a mentőcsomag valódi hatása az, hogy azokhoz a vállalkozásokhoz kerül még több forrás, akik amúgy is ingatag lábakon álltak és kalandorok vezették. Egyértelmű, hogy mit fog ez a jövőre nézve jelenteni.

Az egészet pedig megszorozza a tény, hogy az állami költekezés amúgy is közismerten hatékonytalan és korrupt. Sajnos, nincs okunk remélni, hogy azok az emberek, akik minden téren (oktatás, egészségügy, reptérépítés, építőipar, honvédelem stb.) ennyire felelőtlenek, majd most telibe találják a megoldást.

Hadd válaszoljam meg ez ezt a kérdést egy alapvető gondolattal. Mindig rossz dolog a rövidtávú kellemetlenségek elkerüléséért a jövőnket feláldozni, főleg adófizetői pénzből. Viszont pontosan ez az, amit több évtizede csinálunk. Ez a kis játék korábban limitálva volt a banki és pénzügyi szektorra, és annak eredményét csak a szakértők vették észre. 2008 óta kinőtte magát és mostmár a közvélemény látókörébe is bekerült. Akárhogy is, ez egy nagyon hülye játék. Néhány államhoz köthető hivatalnok jól jár, de az átlagpolgár semmit nem nyer hosszútávon.

Sokkal célszerűbb lenne egy fundamentálisan eltérő megoldás keresése. Egy teljes gazdaságot érintő rövidtávú összeomlás mellett akár lehet érvelni is, mely után a gazdaság felépül és egy sokkal egészségesebb alappal működik hosszútávon. Mindeddig a németek el merték hagyni otthonokaikat az influenzaszezon idején, megkockáztatva, hogy megbetegszenek. Ha nem akarsz semmilyen kockázatot és kellemetlenséget vállalni most, bőven kapsz majd belőlük a jövőben.

És mi a helyzet a monetáris rendszerrel? Számít arra, hogy az Eurozóna szétesik, vagy, hogy az infláció emelkedni fog?

Az emelkedő árinflációra igen, de az Eurozóna szétesésére nem.

A növekvő árinfláció elkerülhetetlen, mivel a kormányok és a jegybankok mindent megtesznek, hogy a fogyasztás ne csökkenjen a gazdaságban. Miután rendelkeznek egy pénznyomdával, valószínű sikerrel fognak járni. Ebben az esetben az infláció elháríthatatlan, mivel az árutermelés csökken a lezárások miatt.

Az Eurozóna együtt marad, míg nincs jobb alternatívájuk a nemzeti kormányoknak. Az olaszok morognak, de ahogy a görögök is anno, ők is azon tűnődnek, hogy milyen hiteleket kapnának, hogyha elhagynák az eurót.

Rég nem hallottunk már az eurokötvényekről. Most újra előkerültek. Mi a véleménye róla?

Semmi. Az eurozóna alapvető problémáit nagyítaná fel: még több adósság, még törékenyebb rendszer, és még több felelőtlenség az azonnali nyertesektől a politikában és pénzügyekben. A koronakötvények nem csak a német, de az olasz adófizetőket is megkárosítaná. Közép és hosszú távon az olasz egészségügytől függő embereket is kellemetlenül érintené. Az olasz kormány önmaga felelős a pénzügyi szerencsétlenkedéseiért, a túlnyomó részben állami tulajdonú és állami vezetésű kórházainak hibáiért. De még ebben a jelenlegi káoszban is, viszonylag rövid időn belül éreztetné pozitív hatását az egészségügyi magánszektor liberalizálása. Ugyanakkor pont ez az, amit az állam egyáltalán nem akar. A koronakötvények konzerválnák a jelenlegi helyzetet, magyarán a rossz állami gazdálkodás és hiány-gazdaság továbbra is fennállna. A bürokraták pedig a következőt harsogják: „ha a németek nem segítenek rajtunk, itt emberek fognak meghalni.” Az igazság viszont az, hogy ők semmi olyan nem akarnak tenni, melyek az olasz jóléti állam hatékonytalanságát kérdőjeleznék meg. A németeket bírálják erkölcsi alapon, de elfogadják, hogy az olaszok továbbra is alulértékeltek maradnak, mert nem akarnak a jóléti államon kívül más megoldást találni.

Ha a lezárásokat feloldják, mennyi idő alatt áll helyre a gazdaság? Ez csupán egy átmeneti válság, vagy hosszútávú gazdasági krízis?

Alapvetően a talpraállás elég hamar meg tudna történni. A legfőbb aggályom az állami intervenció, mely elnyújthatja kilábalást és felnagyíthatja jelenünk problémáit. A klasszikus történelmi példa erre az 1930-as évek amerikai nagy gazdasági válsága. Egy egyszerű tőzsdei összeomlást akkoriban olyan rosszul kezeltek az egyre újabb és mélyebb állami intervenciókkal, hogy az egy hosszú gazdasági recessziót eredményezett.

Hogyan értékeli a krízismenedzsmentet a különböző országokban? Az Egyesült Királyság és Hollandia a nyájimmunitás felé indult, míg Franciaország a kijárási tilalmat választotta. Melyik megoldás a jobb ön szerint?

Nem vagyok virológus így nem tudom megítélni az egészségügyi szempontok szerinti legjobb megoldást. Ugyanakkor, közgazdászként tudom a következőt: alapvetően hibás a gazdaságot egyetlen célra irányítani és egyetlen megoldást követni. Az emberi cselekvés mindig súlyozza a különböző célokat és megvalósítási módokat. Természetesen az egészségünk megőrzése kiemelt fontosságú lehet rövidtávon. De még akkor is, ez nem lehet az egyetlen cél, és rengeteg megoldás van. A szabad verseny elengedhetetlen, különösen mikor a módok és megoldások hatékony kiválasztásáról beszélünk. Hiszem, hogy azok az országok járnak el a legjobban, akik az állampolgároknak és családoknak a lehető legnagyobb szabadságot és felelősséget biztosítják, továbbá nem centralizálják a politikai felelősséget, mint Franciaországban, hanem átadják a kisebb önkormányzatoknak és helyi szervezeteknek. Ezekre példa Svájc és Hollandia.

Mely országok lesznek e krízis vesztesei és győztesei?

Ezt jelen állás szerint nehéz megmondani, mivel még nem vagyunk túl rajta. Mint mondtam, a mérleg nyelve az állami beavatkozások mértéke. Nem látom Franciaországot, Spanyolországot és Olaszországot a győztesek között, mert ezt a válságot államhoz közeli körök használják fel politikai haszonszerzés és az állami hatalom kiterjesztésére, lehetőleg a koronakötvények segítségével.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/what-covid-19-crisis-means-europe-and-eurozone

https://www.freiewelt.net/interview/die-milliarden-fuer-den-rettungsschirm-werden-letztlich-den-buergern-abgenommen-10081028/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s