Miért ilyen alacsony a fogyasztói árinfláció?

infláció

Olykor-olykor a közgazdászok rivaldafényre vágyva, előjönnek modelljeikkel, melyek a jövőbeni várható inflációt vetítik előre. A jelenlegi koronavírus-lezárások sem kivételek. Számos közgazdász figyelmeztetett bennünket a lehetséges, elszabaduló inflációra, mivel a gigantikus monetáris stimulus a negatív, kínálat oldali sokkal párosul. Mások azon aggódnak, hogy a monetáris és fiskális stimulus nem tudja eléggé kompzenzálni a magánszektor fogyasztásának kiesését, mely egy deflációs spirálba lökheti a gazdaságot. Azonban, mindkét fél téved általában.

Fontos tudni, hogy pontosan mit is próbálnak előre jelezni, és ez hogyan kapcsolódik a monetáris intervenciós intézkedésekhez. Ha az eurozóna fogyasztói árinflációját nézzük, nem sok minden történt az elmúlt évtizedben, az inkább aktív monetáris politika ellenére sem. 1999 óta, az éves átlagos infláció, a harmonizált fogyasztói árindex (HICP) mutató alapján 1.65% volt. Sosem ment az éves adat 3.2% felé (2008-as adat), míg negatív tartományban is csak egyszer volt 2015-ben, -0.6%. Szóval, mindent egybevetve, ez egy elég szűk skála, az átlag szépen egybevág az ECB céljaival, habár néhány közgazdász jobban szeretne 2%-hoz közelebbi értéket.

infláció
rózsaszín: pénzkészletnövekedés+HICP szürke: GDP növekedés+HICP

Ezzel szemben, az eurozóna M1 pénzkészlete átlagosan 7.59%-kal nőtt ez idő alatt (1999-2020), magyarul, több mint négyszereződött, miközben a fogyasztói árak csak 40%-kal emelkedtek. Nem várható, hogy a teljes pénzkészletbővülés megjelenik a fogyasztói árakban, azonban ez a megfigyelhető különbség meglepően nagy és állandó. A hivatalos adatok szerinti, valós gazdasági növekedés nemigen ad erre magyarázatot. A valódi GDP alig 32%-kal nőtt 1999 óta, másképpen, átlagosan évi 1.35%-kal. Ha visszavezetjük az átlagos gazdasági növekedés és inflációs kalkulációinkat az M1 pénzkészlet átlagos növekedésére, évi 4.6 %-os eltérést kapunk. Akkor hova megy a pénz, ha nem a fogyasztói árakat emeli, vagy a kitermelést növeli?

Két alapvető magyarázat lehetséges. Az első, hogy nagyobb lett a kereslet a tartalékpénzre. Másképp fogalmazva, a pénz forgási sebessége jelentősen zuhant. És igen, ha valaki elfogadja a képletet, mely szerint PY=MV, ahol a P a HICP, az Y a GDP, M az M1-es pénzkészlet, akkor muszáj elfogadnunk, hogy a V, a pénz forgási sebessége a mérleg nyelve. Azonban, a forgási sebesség csupán egy tényező, ezért nem képes a teljes jelenséget megmagyarázni. Nyilván voltak változások a tartalékpénz keresletében, de ennek minden évben pozitívnak kéne lennie? És miért kéne ennek ilyen magasnak lennie(lásd 1. ábra)?

A második lehetséges ok, hogy az inflációs nyomás az áruk piacán kívül jelenik meg, leginkább a hosszú lejáratú eszközöknél, azaz a részvényeknél és ingatlanoknál. Ez azt jelentené, hogy a HICP infláció nagymértékben alábecsüli a valódi, általános inflációt. Az eszközár infláció az elmúlt évtizedekben széles körben lett dokumentálva, mely tisztán érinti a háztartásokat is. Mikor az eszközárak nőnek, nehezebbé válik bárminemű anyagi jólét megvalósítása, ha még nem sikerült eddig.

infláció
Piros: az eurozóna érzékelt infláció mediánjai fekete: HICP infláció

A válasz valószínű e két ok kombinációja. Azonban, a második tényező, azaz, hogy az infláció a fogyasztói termékeken kívül jelenik meg, tűnik fontosabbnak. Pláne akkor, ha az átlagpolgár valódi megélhetését akarjuk felmérni. És ha meghalljuk, amit mondanak, akkor egy igen érdekes empirikus választ kapunk.

2004 óta, az Európai Bizottság minden évben közzétesz egy kérdőívet az inflációról. A 2. ábra azt mutatja, hogy a HICP inflációs szinttel összehasonlítva 2004-19 között, mekkora volt az infláció érzete. A geometrikus középértéke az „érzékelt inflációnak” ezidő alatt 6.57% volt. Ugyanezen időszak alatt, a HICP inflációs ráta 1.57% volt. Tehát, átlagosan, az érzékelt infláció 5 százalékponttal volt nagyobb a hivatalos fogyasztói árinflációs mutatónál. A fent említett 4.8%-os különbség igen közel áll a felmérés mediánjához. A hivatalos adatok és az érzékelt infláció közötti különbséget nagyon szépen lefedi.

Persze, vegyük figyelembe, hogy az érzékelt infláció felfelé húz(ezért is az átlagot nézzük, mely a kivételesen magas eseteket mérséklik), de azt is nehéz elhinni, hogy nagyon mellé lőnének a számokkal. Az összesített inflációs nyomás nem jelenik meg a hivatalos HICP adatokban. Ez, több dologgal egyetemben, jogosítja fel a monetáris törvényhozókat, hogy még több expanziós szabályozást vezessenek be, anélkül, hogy 2 százalék fölötti inflációs cél felé mennének. De az nem igaz, hogy az általános infláció alacsony. Az csupán a hivatalos adatokon kívül jelenik meg, amit a legtöbb ember a saját bőrén érez.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/why-has-there-been-so-little-consumer-price-inflation

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s