Központi bankárok elszabadulva – a FED új korszaka

pénzeső

06/08/2020 Interjú Robert P. Murphy-vel

Ryan McMaken: Jelenleg meglehetősen furcsa helyzetben vagyunk a gazdasági helyzet értékelése szempontjából. Láthatjuk, hogy növekszik a munkanélküliség, és valószínűsíthető a jelzálog- és bérleti díjak fizetésképtelenségi hulláma. Ez csak a kormányok által előírt „leállítások” miatt van, vagy vannak mélyebb gazdasági problémák a hattérben?

Robert P. Murphy: A közgazdaságtanban nincsenek ellenőrzött kísérletek, így a politikai vitában részt vevő partizánok továbbra is azt állíthatják, hogy a bizonyítékok az ő oldalukat igazolják. Éppen ezért a keynesiánusok és az osztrákok még mindig nem értenek egyet az 1930-as években megtanult „leckékkel” kapcsolatban, vagy azzal, hogy az Obama gazdaságélénkítő csomag létrehozott vagy megsemmisített-e munkahelyeket.

A jelenlegi gazdasági válság idején szilárdan azzal a táborral értek egyet, amely szerint mindez nem pusztán a koronavírusnak, vagy akár a (kontraproduktív) kényszerleállásnak tulajdonítható, amelyeket a különböző kormányok látszólag közegészségügyi válaszként indítottak el. Egyetértek Jeff Deist-tal, aki áprilisban azzal érvelt, hogy „Az amerikai történelem állítólagos legerősebb gazdasága valójában egy fájdalomcsillapítókkal kitömött, sétáló beteg ember volt, aki sokkal jobban nézett ki, mint amilyennek érezte magát – mégis a valóságban törékeny és gyenge. A koronavírus-járvány egyszerűen feltárta az amerikai gazdaság mögöttes betegségét. Ha valami, akkor a gazdasági összeomlás már éppen időszerű volt. ”

Milyen bizonyítékkal támaszkodhatunk egy ilyen perspektíva alátámasztására? Nos, messze nem vagyok hibátlan a gazdasági előrejelzéseim során, de 2007 októberében írtam egy cikket a Mises.org-nak, arra figyelmeztetve, hogy az Egyesült Államok az elmúlt huszonöt év legrosszabb recessziója előtt állhat – ez majdnem egy teljes évvel a tényleges összeomlás előtt történt, 2008 őszén. És abban a cikkben nem találomra dobtam egy dartsot egy GDP-diagramra; hanem az osztrák üzleti cikluselméletet használtam a FED torzulásai mértékének felmérésére a pénzügyi rendszerben.

Ha tehát valós időben jó előrejelzést készítettem az osztrák közgazdasági elmélet és Greenspan mesterségesen alacsony kamatlábai alapján, akkor magabiztosan állíthatom, hogy a Fed 2008 utáni QE-fordulója (quantitative easing = mennyiségi enyhítés) és hét teljes év gyakorlatilag nulla százalékos kamatlábai kéz a kézben vezették a virágzó tőzsdét Obama alatt, mégis egy sokkal nagyobb összeomlást hordoztak magukban.

Még az osztrák iskolát nem követőknek is volt elegendő információja ahhoz, hogy aggódjanak. Még 2019 szeptemberében elmagyaráztam, hogy a fordított hozamgörbe 2020 nyarára közelgő recesszióra utalhat – azaz mostanra.

RM: Ahogy a válság márciusban növekedett, a Fed két hét alatt 1,75-ről 0,25 százalékra csökkentette a célkamatot (szövetségi pénz-kamatláb). Ez egy hatalmas csökkenés. Mit próbált tenni a FED, amikor ezt megtette, és képes-e elérni céljait?

RPM: Azt hiszem, az átlag amerikaiak megdöbbennének, ha rájönnének, hogy a központi bankpolitikát irányító alapvető modellek mennyire nyersek. Kicsit leegyszerűsítek, de a hivatalos indok az volt, hogy a gyenge, pánikba eső gazdaságnak több költekezésre van szüksége a foglalkoztatás fenntartása érdekében, és a költekezés növeléséhez az alacsonyabb kamatlábakon keresztül vezet az út. Van még az a felfogás is, hogy a piacok megerősítést akarnak, hogy a FED mindenképpen segítséget fog nyújtani, és így ezzel a „merész” és gyors lépéssel a FED esetleg egy önmegvalósító próféciát válthat valóra.

Mindezeket figyelembe véve, valószínű, hogy a színfalak mögött a FED valódi oka arra, hogy azt tegye amit tett, az volt, hogy a piac bizonyos hatalmasra nőtt szereplői kínos helyzetbe kerültek és olcsó hitelekre volt szükségük pozíciójuk megmentéséhez.

Nem hiszem, hogy ez bölcs lépés volt, és ez (hosszú távon) nem fog segíteni a pénzügyi szektorban vagy a tágabb értelemben vett gazdaságban. Az osztrák nézet szerint a kamatlábak nem pusztán gázpedálok / fékek a költések ösztönzésére; hanem segítenek összehangolni a fogyasztók és a vállalkozások hosszú távú terveit. Tehát ha a FED a kamatlábakat a megfelelő piaci szint alá csökkenti különféle megtakarítási célú, vagy a gazdaság állapotából következő megfontolások alapján, akkor mindez elősegítheti a termelés fenntarthatatlan struktúráját. Ez volt Ludwig von Mises üzleti ciklus elmélete, amelyet a legtöbb szabadpiaci közgazdász még mindig nem ismert el – nem is beszélve a keynesiánusokról.

RM: A FED ösztönző csomagjainak sok elemzője azt állította, hogy mindez nem igazán nagy ügy, mert a FED csupán likviditást cserél biztosítékra, és a FED ösztönző csomagja többségében csak olyan kölcsön, amelyet egyébként amúgy is visszafizetnek. Szóval ez csak egy szájtépés a semmiről?

RPM: Amikor a Fed „rendkívüli” likviditási injekciói megkezdődtek, azt állítottam, hogy ez a nemtörődömség hibás volt. Például, ha a FED kiírt volna nekem a Nissan Sentramra egy 100 000 dolláros csekket, akkor egy esetleges eladás pillanatában a kocsi „piaci értéke” 100 000 dollár lenne, és a FED ezáltal csak azonos összegeket adna hozzá eszközeihez és forrásaihoz. Bár ez egyértelműen megmentene engem, mégis pusztán „eszközcserének” tűnik, semmint átutalási kifizetésnek.

Fogalmazzunk akkor Így: Ha a FED „likviditást” ösztönző injekciói nem igazán segítenek a pénzügyi szektor nagymacskainak, akkor egyszerűen csak visszavonjuk őket, és ezáltal senkinek sem ártunk, igaz?

RM: Úgy tűnik, hogy példátlan fiskális és monetáris stimulusok idején vagyunk. A múltban úgy tűnt, hogy vannak bizonyos politikai és jogi korlátok arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni e tekintetben. Miért gondolhatjuk mégis, hogy manapság szinte semmilyen korlátozás nincs arra, hogy a FED és a Kongresszus hogyan garázdálkodik a költés-ösztönzéseivel és a kormányzati szubvenció (bailout) segélycsomagjaival?

RPM: Egy esszében, amelyet a David Howden és Joe Salerno által szerkesztett gyűjteményhez írtam, azt állítottam, hogy Ben Bernanke „a központi bankárok Franklin Delano Roosevelt-je”. Ezzel arra gondoltam, hogy Bernanke lehetőséget látott a gazdasági válságban, hogy általa alapvetően kibővítse azt, amit az amerikaiak a Federal Reserve megfelelő szerepének láttak. Nem csupán arról van szó, hogy Bernanke alig néhány hónap alatt megduplázta a FED eszközeit, hanem hogy a FED által vásárolt vagy kölcsönözött eszközök típusa jelentősen kibővült.

Annak felmérése érdekében, hogy mennyire kétségbe vonhatóak voltak ezek a megmozdulások, vegyük figyelembe, hogy a FED 2008-ban létrehozott un. „Maiden Lane” korlátolt felelősségű társaságokat, amelyek köztes vállalatokként, kölcsönöket kaptak a FED-től, majd általuk jelzáloggal fedezett értékpapírokat (MBS – mortgage backed securities) vásároltak. Mivel a FED nem rendelkezett törvényes felhatalmazással az MBS-ek vásárlására, mondhatnák: „Mi nem vásárolunk tiltott eszközöket, hanem csupán pénzt kölcsönzünk a Maiden Lane Kft.-nek. Mi fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kölcsönt adjunk az azt igénylő intézményeknek. Nos, ha a Maiden Lane Kft. elveszi a pénzt, és vásárol néhány jelzáloggal fedezett értékpapírt, az az ő üzletük, nekünk semmi közünk hozzá… ” Tehát, megismételve, nemcsak hogy a Bernanke féle FED rossz politikát folytatott – mindezek vitathatatlanul illegálisak is voltak.

Hasonló jelenséget látunk Jay Powell és a koronavírus pánik esetén is. Amikor az emberek megijednek, hagyják, hogy a hatóságok megússzanak mindenféle ostobaságot. A FED megszabadult a tartalékkötelezettségektől egy múlt vasárnap esti, hirtelen összehívott megbeszélés fő sajtóközleményének függelékében, és erről szinte senki nem tudósított.

Hasonlókeppen, ami a fiskális politikát illeti. Úgy tűnik, hogy az Obama-féle ösztönző csomagot elkészítő hivatalnokok féltek attól, hogy annak ára meghaladja majd az 1 billió dollárt, de ez ma már nyilvánvalóan nem állít meg senkit. Az amerikai nép annyira érzéketlenné vált ezekre a hatalmas számokra, hogy újabban semmi sem számit sokkolónak. De amire érdemes figyelnünk, hogy a CBO (Congressional Budget Office – a Kongresszusi Költségvetési Iroda) most azt mondja, hogy a nyilvánosság által birtokolt szövetségi adósság – a gazdaság részeként – októberre el fogja érni a 101% -ot.

Úgy gondolom, hogy az egyetlen dolog, amely visszaállítja a fegyelem érzetét, ha kézzelfogható és azonnali reakciót tapasztalunk ezekre az őrült intézkedésekre. Ha a FED további eszközvásárlásokról szóló bejelentése miatt a dollár 20% -kal esik más valutákkal szemben, vagy ha egy további 1 trillió dolláros hiány előrejelzése a Treasury kamatlábainak emelkedését okozza, akkor az amerikaiak valószínűleg nem fognak Washingtonra többé úgy tekinteni, mint egy mágikus finanszírozási forrásra.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/central-bankers-gone-wild-its-new-era-fed

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s