Miben tévednek az MMT-hívő közgazdászok?

tervgazdaság

Téves sejtéseink vannak a gazdaságról: hajlunk afelé, hogy az, inkább a mérnöki tervezésről, mintsem a vállalkozásról szól. De ez alapjaiban hibás elképzelés. A közgazdászok gyakran követik el ugyanezt a hibát, emiatt a modelljeik is a rossz dologra fókuszálnak.

Ha az a tervezésről szól, akkor a hatékonyság, technológia és erőforrások a lényeg. De nem ez a helyzet. Maga az érték a lényeg. A termelési hatékonyság, technológia, erőforrások az első, mikor a cégek olyan termékek piacán versenyeznek egymással, amik a fogyasztó szemszögéből megkülönböztethetetlenek (pl. gázolaj). De ez elég ritka a piac dinamikus folyamatait tekintve. Csakis részben az ipari életciklus végső állomásaira vonatkoztathatóak: az érettség és hanyatlás szakasza.

Az ilyen típusú vérre menő versenyben, ahol a változások megszűntek, a költségek számítanak, hogy alacsonyabb árakkal lehessen versenyezni. De az életciklus fontos(és érdekes) állomásai azok, amik megelőzik a karbantartási gazdaságtant: innováció, vállalkozás, a fogyasztóknak nyújtott újdonságok.

Azzal, hogy csak a karbantartásra összpontosítunk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a kis cégek nem tudnak versenyezni a nagyokkal. Igen gyakran jön ez elő, mikor a méretgazdaságosságra és innovációra hivatkoznak. De ezek inkább lényegtelenek, mivel a meglévő termékek termelési technológiáira fókuszálnak, és nem arra, hogy mit kéne termelni, és azok milyen értéket nyújtanak a fogyasztónak.

A méretgazdaságosság a termelési átlagárat alacsonyan tartja, de semmit nem árul el magának a végterméknek a hasznosságról. Őszintén szólva, nagyon ritkán számít, ha a nagy monopolhelyzetben lévő cégek lent tartják a termelési költségeket, ha a vállalkozások más, nagyobb hasznosságú árucikkeket képesek piacra dobni.

A fogyasztók az alapján hozzák meg döntéseiket vásárláskor, hogy mit tartanak hasznosnak. Egy áru „elveszíti” értéket a fogyasztó szemében, mikor új termék kerül bevezetésre: lovaskocsik az autó után, butatelefonok az Iphone után stb.

Mit kezdj az ultrahatékony termelési folyamatokkal a lovaskocsi és butatelefon szektorban, ha a fogyasztó más termékek mellett dönt. Az érték fontosabb a költségnél, valamint az új (és hasznosabb) érték „legyűri” a régit.

Bárki, aki figyelmen kívül hagyja az érték fogalmát, ezzel azt, hogy mi tesz valamit értékké a fogyasztó szemében, az figyelmen kívül hagyja a piacgazdaság elsődleges funkcióit és folyamatait.

A termelési technológia, végsősoron, csakis azután számít, ha már a fogyasztói értéket képesek voltunk előállítani. És a második kérdés: az értékteremtés után, a költségnek alacsonyabbnak kell lennie, mint magának az áru eladási árának, a porfitábilitás miatt. Azonban, az alacsonyabb költség önmagában semmit nem jelent, ha az áru értéktelen a fogyasztó számára.

A termelési mérnökösködés előtérbe helyezésévél, fundamentálisan értjük félre a piacot. Emiatt, azt gondoljuk, hogy a termelési kapacitás erős, de ez jóval gyakrabban jelez egy hamarosan leigázott iparágat, mint valódi „izmokat”. Sőt, a legproduktívabb cégek általában a legsebezhetőbbek is: hatalmas tőkét allokáltak spekifikus területekre, melyek megkövetelik a folyamatos bevételt az eladási oldalon.

Csupán egy innováció is elég, mely elvonja a fogyasztókat a „régi” terméktől, és máris megcsömörlik a cég.

Továbbá, tévesen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a folyamat megtervezhető, ráadásul, még hatékonyabban tervezhető centralizáltan, felülről lefelé építkezve. De ez azon a feltételezésen alapul, hogy a vállalkozásokat figyelmen kívül lehet hagyni, és maga a gazdaság egy statikus, stagnáló rendszer. Máskülönben nincs értelme elsődlegesen a termelési költségekre fókuszálni.

Gyakorlatilag, az a legfontosabb, hogy megértsük az a piacgazdaságot, ami a benzinkutak piacán kialakult karbantartási versenyt előzte meg.

A vállalkozók képzelőereje az, ami értéket teremt és meghatározza holnapunkat. A nagy ötletbörze győzteseit pedig a fogyasztók egyedi döntései határozzák meg, hogy mit vesznek meg és mit nem. A karbantartási gazdaság az, amit mérhetünk, figyelhetünk és modellezhetünk. De az csupán a folyamat végterméke, nem maga a folyamat.

Per Bylund

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s