Az MMT fogalomzavara a megtakarításokról és befektetésekről

mmt

A Modern Monetáris Elmélet(MMT) fő tézise az, hogy a fiskális deficit nem jelent problémát. Épp ellenkezőleg, a privát szektornak teremtünk pénzügyi eszközöket(egy zárt gazdaságban, az állami szektor hiánya egyenlő a magánszektor többletével). Továbbá, ha az állam mindig tud költségei fedezésére pénzt nyomtatni, nincs értelme az államadósságról sem panaszkodni. A kiegyensúlyozott költségvetés, az MMT-hívők szerint, teljesen indokolatlan.

Végsősoron, számviteli szempontból, az államadósság a magánszektor pénzügyi eszköze, miközben, ahogy L. Randall Wray írja a Modern Monetary Theory: A Primer on Macroeconomics for Sovereign Monetary Systems című könyvében: az államadósság egyenlő a nem állami szektorok többletével, mely bevételt, ezzel megtakarítást termel.”

Ez az állítás igen machiavellista. Szigorúan számviteli szempontból, minden korrekt. A hiánynak valahol többletként kell feltűnni. Kölcsönösen igaz, az állam csak akkor tud eladósodni, ha a lakosság, a megtakarításainak egy részét átruházza az államra. Első látásra, minden logikusnak tűnik.

Ez a fajta számvitel azonban elhomályosítja az események gazdasági természetét, és semmit nem árul el az ok-okozati összefüggésekről. Úgy változtathatjuk a számviteli fogalmainkat ahogy akarjuk, de attól még az államadósság sosem lesz képes felvirágzást hozni.

Szintén zavart találunk az MMT „költségvetési többlet” fogalmának értelmezésében. Wray szerint, a Clinton kormány költségvetési többlete csupán a magánszektor hitelállomány-növekedésének a másik oldala volt. Ugyanakkor, tisztázatlan, hogy a magánszektor hogyan tud eladósodni az állammal szemben, mely az egész gondolatot gyanússá teszi.

Ráadásként, az MMT-hívők egy újabb alaptételt fogalmaztak át. Ahogy Robert Murphy fogalmaz: mikor az MMT a nettó megtakarításokról beszél, ők nem arra gondolnak, hogy az emberek kollektívan többet takarítanak meg mint kölcsönöznek. Nem, úgy értik, az emberek többet takarítanak meg, mint befektetnek.

Murphy folytatja:

Az MMT-hívőknek abban valóban igazuk van, hogy a „magánmegtakarítások a magánberuházások híján” nem növekedhetnek a költségvetési hiány nélkül (ha figyelmen kívül hagyjuk a külkereskedelmet). De akkor mi van? A magánmegtakarítások teljes előnye, hogy lehetővé teszik a magánbefektetéseket.

Magát a „nettó megtakarítás” fogalmát ily módon átértelmezve, az MMT figyelmen kívül hagyja a vagyonteremtés elsődleges forrását pl: a befektetéseket(és az eszközök piaci értékének emelkedését). Természetesen, bármely definíció használható, de az MMT-hívők azt választották, ami azt sugallja, hogy az államnak muszáj fölvállalni a költségvetési hiányt, ahhoz, hogy a magánszektor növelni tudja a megtakarításait. A tény, hogy minden adós kötelezettsége a hitelező követelése, irreleváns amiatt az alapvető ok miatt, hogy a privátszektor az állami deficit nélkül is tudja növelni megtakarításait és vagyonát.

A fenti analízis tisztán rámutat arra, hogy az MMT nagyrészt szemantikai manipuláción alapul, és a fogalmakat az elfogadott jelentéstől eltérően használja. Ugyanakkor, ha túlteszi magát az ember a fogalmi káoszon, kirajzolódik hogy mire megy ki az MMT játéka. A teljes elmélet csupán arra jött létre, hogy a magasabb állami költekezést és hatalmas költségvetési deficiteket igazolja (nem véletlen, hogy Alexandria Ocasio-Cortez vagy Bernie Sanders az MMT-re mutogat, amikor a Zöld New Deal, a közegészségügy vagy a közoktatás forrásáról kérdezik őket).

Adjuk át a terepet, magának Wraynek:

Képzeljük el, hogy hogyan változna a politika, ha az elnökünk nem tudna többé arra hivatkozni, hogy „Sam nagybácsi kifogyott a pénzből”; amikor a kormány nem utasíthatja vissza forráshiányra hivatkozva, hogy munkahelyeket teremtsen, jobb infrastruktúrát építsen, vagy, hogy űrhajósokat küldjön a Marsra.

Az MMT támogatói szerint, az állam egy szinte-isteni szervezet, mely pénzt teremt saját kiadásaival, és nem kell aggódnia a rosszindulatú közgazdaságtan vagy a törvényi korlátozások miatt. A költségvetési hiány nem rossz, és nincs kiszorításó hatása a piacon vagy nem okoz kamatláb emelkedést. Épp ellenkezőleg, az MMT nézete, hogy a hiány leszorítja a kamatokat, mivel megnövelik a banki tartalékokat; továbbá a privát szektor vagyonfelhalmozását is segítik. Amíg saját pénznemét nyomtatja, addig a kormánynak gyakorlatilag nincsen pénzügyi korlátja. Ezeket a korlátok csupán a politikusok és az ortodox közgazdászok fejében léteznek – jóval többet engedhetünk meg magunknak, végre a teljes foglalkoztatottságot!

Így nem meglepő, hogy az MMT egyre népszerűbb, az elméleti problémák ellenére is. Az ellentmondásos program, ami a teljes közgazdaságtant a fejetetejére állítja, teljes foglalkoztatottságot ígér, nyilván magára vonza a nép tekintetét, főleg egy gazdasági válság idején. De azért reménykedjünk, ez a népszerűség nem lesz tartós, és az MMT végül a süllyesztőben végzi.

Eredeti cikk: https://mises.org/power-market/mmt-confusion-saving-and-investment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s