Mi az a kereslet?

Azok akik szerint a kereslet irányítja a gazdaságot (tévesen), gyakran félreértelmezik magát a kereslet fogalmát, és azt, hogy mi alapján létezik kereslet. Furcsamód, a kínálat körül nincs akkora zavar a fejükben, mely egy jóval bonyolultabb gazdasági definíció. De kezdjük az elején:

A kereslet tulajdonképpen a szándék és képesség valami megvételére. A fogalom célja, hogy megmagyarázzon egy gazdasági eseményt. A kereslet egy eseményt jelöl, egy adott termék, adott áron történő megvásárlását. Enélkül a cselekedet nélkül, nincs semmilyen gazdasági hatás.

A kereslet és kínálat elemzése a piaci árakat hivatott magyarázni. A kereslet különbözik az igényektől, amik végsősoron végtelenek. Szeretnék a Jupiteren nyaralni, de ennek nincsenek gazdasági hatásai. Ez csupán egy álom, míg egy vállalkozó fel nem kínálja ezt a szolgáltatást.

Az akarat nem mond el az árról semmit, amit hajlandóak vagyunk kifizetni, vagy a mennyiségről, amit az általunk jónak vélt áron vennénk. Tehát, akarhatsz bármit(de nem generálsz keresletet) olyan dolgokat amik még nem léteznek, vagy akarhatsz olyat (kereslet nélkül) ami már létezik, de olyan áron, amit senki nem fogad el.

A kereslet egy Porsche 911 iránt jóval nagyobb lenne, ha 200ezer USD helyett 20ezerbe kerülne. Ez keresleti problémát jelent a gyártónak: az eladónak muszáj kitalálnia, hogy mit és hogyan gyártson, úgy, hogy a költségek alacsonyabbak legyenek a termék fogyasztói áránál. A vállalkozók a fogyasztó által várhatóan elfogadott ár alapján határozzák meg a gyártandó mennyiséget: bármely áron lesz valamekkora kereslet. Az alacsonyabb árfolyamon nagyobb kereslet, és fordítva.

Azonban a mennyiségi kereslet nem az áru tulajdonságaitól függ, hanem a mindenkori piaci szituációtól. Tegyük fel, hogy a Porsche, a 2025-ös 911-et olyan alacsony költségekkel képes előállítani, hogy azt már 20ezer dollárért forgalmazza. De ha addigra lesz olyan vállalkozó, aki 30ezért repülő autót árul, a 20ezer dolláros Porsche már nem biztos, hogy annyi vevőt lesz képes elcsábítani. Nem kell nekik a Porsche 20ezerért, ha repülő autót kapnak 30-ért.

A fogyasztók a vásárlási döntéseiket összehasonlítás után hozzák meg: a lehető legnagyobb értéket(szubjektív érték) akarják a vásárlóerejükért cserébe kapni.

Rengeteg dolgot tanulhatunk ebből, beleértve azt is, hogy nincs kereslet olyan termékre, ami még nem létezik. A kereslet az a mennyiség, amit az adott áruból adott árszinten megvesznek. A termelésbe azért kezd bele a vállalkozó, mert arra számít, hogy lesz(még nincs) kereslet az adott áru iránt, viszont a valódi kereslet csupán a későbbi fogyasztói relatív értékítéletétől függ.

A leggyakoribb hiba, amit a vállalkozók elkövetnek, nem az, hogy nincs igény a termékükre, hanem, hogy az általuk kínált (saját költségeiket fedező) áron nincs elegendő kereslet. Ez azért van, mert a fogyasztó a vásárlóerejével gazdálkodik. Nem adják ki bármire a kemény munkával megkeresett dollárjaikat, amik kielégítik igényeiket. Ők azt keresik, hogy mi az az adott termék, amely megér annyit, hogy alternatív módon becseréljék vásárlóerejüket rá (ezzel a munkavégzés idejét és energiáját).

E tény alapján beláthatjuk, hogy a vásárlónak pénzre van szüksége (csereeszközként), hogy keresletet támasszon egy termék iránt. A csereértéket(vásárlóerő) viszont a termelés hozza létre. Így a kereslet képessége a termelésellátásból származik (vagy a hitel esetében, a termelés ígéretéből.)

A széleskörben specializálódott piacgazdaságban, a munkavállalók a vásárlóerőt legtöbbször egy munkaadótól kapják, a fizetésük a vállalkozó számára az előállítási költség részét képezi, mielőtt a kész termék a piacra kerül.

Ha a vállalkozó tévesen mérte fel a helyzetet és elbukik, az általa foglalkoztatottak úgy is hozzájutottak elkölthető vásárlóerőhöz. Magyarul, a termelés, mindegy, hogy a végtermék értékese a fogyasztónak, vagy nem, megkönnyíti a fogyasztást.

A vásárlók tehát a vásáróerő alapján tudnak keresletet generálni, ami azt jelenti, hogy a termelésnek kétféle módon kell megelőznie a vásárlást: az árukat először le kell gyártani a kereslethez(vásárláshoz), emellett az embereknek termelniük kell, hogy képesek legyenek keresletet támasztani. Ez a Say-törvény lényege, ami megmagyarázza, hogy miért következik a fogyasztás szükségképpen a termelésből.

Míg a termelési kapacitást  odairányítja a vállalkozó, ahonnan a keresletet várja a fogyasztótól, téves azt állítani, hogy a kereslet irányítja a gazdaságot. A kereslet(fogyasztás) a korábbi kínálattól (termeléstől) függ.

Lehetetlen úgy keresletet generálni(hajlandónak és képesnek lenni valamit kifizetni), hogy az adott áru nem létezik, vagy az érte kért pénzt senki nem kereste meg (vagy nem vett fel hitelt.) Az ellentétes érvelések azokból a fundamentális félreértésekből jönnek, mint például az, hogy a kereslet megegyezik az igénnyel/akarással és a jövőbeni várható kereslet már létezik (mintsem csak remélt) a termelés megkezdésekor.

A kereslet szituációfüggő és a termelés teszi lehetővé, annak reakciója: valaki csakis akkor tudja megvenni a felkínált árut(ami termelésből jön) ha megkereste rá a pénzt (a termelésből).

Per Bylund

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s