A világ fuldoklik az adósságban

adósság

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a globális fiskális, a koronavírus krízis miatti támogatások mérete több, mint 9 trillió dollár lesz, a világ GDP-jének mintegy 12%-a. Ez az elhamarkodott, tisztán elkapkodott, valószínűleg eltúlzott és gyakran félreirányított láncolata az úgynevezett stimulusoknak úgy fogja a pénzügyi világot felforgatni, ahogy a II. világháború óta nem láttuk. Az állami költekezés hatalmas növekedése és a termelés csökkenése a világ államadósságát a GDP 105%-ához tolja fel.

Ha összeadjuk az állami és magánszektor adósságát, 200 trillió dollárnyi adósságról beszélünk, 35%-os emelkedésről a GDP-hez viszonyítva, mely jóval több a 2008-as válság utáni 20%-hoz képest, és mindez csupán egy év alatt.

A eladósodottság brutális emelkedése nem fogja megmenteni a gazdaságot a gyors széteséstől. A fő probléma a stimulusláncokkal az, hogy teljes mértékben a pöffeszkedő kormányzati költekezés és a mesterségesen alacsony kötvényhozamok felé orientálódik. Ez az oka annak, hogy egy ilyen robosztus monetáris és fiskális intézkedés nem hatékony a munkahelyek, befektetések és a növekedés megvédésében. A legtöbb üzlet (a kicsik, adósság és tőke nélkül) lehúzza a rolót.

Ennek az új adósságnak a legnagyobb része az állami költekezés fenntartására jött létre, melytől a ciklikus felvirágzást(nem a krízist) várták, továbbá, hogy azokat az óriáscégeket megsegítség, akik már 2018 és 2019 is között bajban voltak, ők az úgynevezett zombicégek.

A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint, a zombicégek – azok a cégek, akik nem tudják a hitelkamatokat finanszírozni a profitjukból – száma ugrásszerűen megnőtt a hatalmas stimuluscsomagok és negatív reálkamatok(kamat-infláció) időszakában, és újra az egekbe fog szökni a számuk.

Ez az, amiért az új adósság nem segíti a felépülést: az csupán elnyújtja a válságot.

Az adósság sosincs ingyen és sosem irreleváns, ahogy azt az államista intervencionisták el akarják hitetni velünk, még akkor sem, ha az alapkamatok alacsonyak. Még több adósság még kevesebb növekedést jelent, ezáltal egy lassabb kilábalást a krízisből, alacsonyabb produktív növekedéssel és lanyha foglalkoztatottsággal. A gyakran használt retorika: „sokkal rosszabb lenne” ha ezek a mentőcsomagok és költekezési tervek nem lennének és a „nincs más választásunk” igen könnyen megcáfolható: azok az országok fognak a legkisebb mértékben visszaesni 2020-ban, és a leggyorsabban helyreállni, a legalacsonyabb munkanélküliségi mutatóval, akik kitartottak az óvatos költségvetés mellett, megóvták a gazdaság struktúráját és az egészségügyi válságot egy komoly protokoll szerint kezelték. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Ausztria, Svájc, Svédország, Írország, Luxemburg és Hollandia… Sok ország nem esett a masszív állami költekezés csapdájába, és jobb egészségügyi és gazdasági mutatókat tudott felmutatni, mint számos más nemzet, míg ezt jóval mérsékeltebb intervencióval érték el.

Számos ország rámutatott, hogy nem szükséges hatalmas költségvetési hiány felvállalásával kezelni a gazdaságot, ahhoz hogy az egészséget is garantálni tudják.

Fontos azonban emlékezni, hogy ezek az irtózatos eladósodási mutatók azért jelentek meg, mert a pénzpiac és a reálgazdaság elváltak egymástól. Emiatt majdhogynem rekord-méretű buborékok fújódnak. Először is, ezek a stimulusok valószínű, hogy túl nagyok, túl koraiak és tisztán látszik, hogy az alacsony-produktivitású szektorok felé szivárognak. Mindezt egy olyan monetáris politika támogatja, mely a likviditás biztosításától eljutott a tőzsdepiaci buborék megteremtőjéig.

Az Európai Központi Bank (EKB) mérlege majdnem 2 trillió dollárral nőtt eddig idén, és már több mint 52%-a az eurozóna GDP-jének. Ez jóval magasabb, mint az amerikai jegybank (FED) mutatója, ami 32.6%-a az amerikai GDP-nek, és mint az angol jegybanké, mely 31.1%. A japán jegybank mérlege már a GDP 117%-a és ennek következményei minden országnak figyelmeztető jel kéne, hogy legyen. A fogyasztás májusban is csökkent és az ország két évtizede stagnál, úgy, hogy a teljes adósságállományuk a GDP 260%-a. Japán másolása a recept a szekuláris stagnáláshoz (hosszútávú gazdasági nemnövekedés).

A jegybanki mérlegek óriási emelkedése mesterségesen lenyomták a kötvényhozamokat, mely a tőzsdei árfolyamokat nyomta fel, úgy, hogy a tőzsdén jegyzett cégek 80%-a elmarad az előreirányzott profitcéloktól, és a JP Morgan és Bank of America szerint, az elemzők a 2020, 2021 és 2022-es előrejelzéseiket is rekordsebességgel módosítják lefelé.

A jegybanki politika intézkedéseinek kolosszus mérete sosem látott mértékben szakítja szét a reálgazdaságot és a tőzsdét. Az expanzió olyan ütemben gyorsul, ahogy az előrejelzett céges nyereségek zuhannak.

Azzal, hogy a szuverén kötvények megfizethetetlenül drágává válnak, két veszélyes dolog történik: az állam azt hiszi, hogy az alacsony kötvényhozamok a ő intézkedéseik miatt vannak, emellett a befektetők sokkal több kockázatot vállalnak, mint amennyit gondolnak a portfóliójukról.

Mindez ártalmatlannak tűnik, ha a buborék tovább fújódik, és a placebo-hatás működik, azonban, ha a makro bevételi és munkanélküliségi adatok továbbra is elkeserítőek maradnak, a következő összeomlás még nagyobb lehet, mint a lezárások miatti, hiszen ekkor már egy pénzügyi válság is hozzájön az amúgy is gyengelábakon álló gazdaság mellé. Sajnos, mikor ez a következő összeomlás eljön, a kormányok és jegybankok azt fogják újra szajkózni, hogy még több stimulus szükséges.

Eredeti cikk: https://mises.org/wire/world-drowning-debt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s